Nagy örömmel fogadtuk a norvég külügyminisztérium, az üzleti és a civil kapcsolatok képviselőit, a diplomáciai testület, valamint az itt élő magyar diaszpóra tagjait az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából tartott fogadásunkon.

 

Az alábbiakban közöljük Sándorfi Eszter nagykövet asszony ez alkalomból elmondott nyitóbeszédét:

 

Tisztelt Honfitársaink! Kedves Barátaink!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket nemzeti ünnepünkön, az 1956-os forradalom- és szabadságharc, 65. évfordulóján. Engedjék meg, hogy ezen a napon kivételesen ne angolul, hanem mindkét hazájuk nyelvén, magyarul és norvégul is szólhassunk Önökhöz.

1956 –ban a magyar nemzet hihetetlen egységbe tömörült az idegen túlerő ellen. A forradalom számos ismert és ismeretlen hőst teremtett, mint Nagy Imre, Maléter Pál, Mansfeld Péter, a mosonmagyaróvári áldozatok vagy a pesti srácok, akik előtt egyaránt fejet hajtunk.

De sokan más áldozatot voltak kénytelenek meghozni.  A forradalom leverése után kétszázezer honfitársunk hagyta el szülőföldjét és vándorolt ki Nyugat-Európába, szerte a világba. Volt, aki a megtorlástól félve, volt aki egy jobb, szabadabb világ reményében. Bár a hetvenes- nyolcvanas évektől már fokozatosan enyhült a bezártság, 33 évet kellett várni, hogy átszakadjon a vasfüggöny és leomoljanak a falak.

Norvégia mintegy másfélezer magyar családnak nyújtott menedéket 1956-ban, akik sikeresen illeszkedtek be új hazájukba, karriert építettek, családot alapítottak, mint a Matláry –család vagy a Batta-család, és sokan mások. A rendszerváltás óra már békésebb körülmények között érkeznek honfitársaink, házasság, tanulás vagy munkavállalás céljából.

Az itt élő magyarok – Önök - rendkívül szoros és értékes kapocs országaink között, hiszen a leghitelesebb módon képviselik mindkét irányba Norvégia és Magyarország hagyományait, kulturális örökségét. Sokan üzleti, irodalmi vagy művészeti tevékenységen keresztül kötik össze a két országot.

Szeptemberben például a Magyar-Norvég Kereskedelmi Kamara szervezésében jártak norvég üzletemberek Magyarországon, a Vadászati kiállításon. De megemlíthetem Szerb Antal Utas és Holdvilág c. könyvének áprilisban megjelent norvég fordítását. Vagy két remek művészünket, Gáspár Tündét és Nagy Gábort, akik ma énekelnek nekünk. De ilyen hidat jelentenek a Magyarországon tanuló norvégok vagy a Norvégiában tanuló magyarok is.

Köszönet Norvégiának is, hogy 2020-ban lehetővé tette a kettős állampolgárságot, így a régóta itt élők visszanyerhetik szülőföldjük állampolgárságát, az újonnan érkezők pedig nem kényszerülnek nehéz választás elé.

A jólétben azonban hamar elfeledkezünk arról, mekkora érték a szabadság és belekényelmesedünk a mindennapjainkba. Pedig a megszerzett szabadságnak olykor része a küzdelem is, hogy ki merjük mondani a gondolatainkat és fel merjük vállalni a szuverenitásunkat, a nemzeti örökségünkből fakadó  értékeinket. A mi mai kényelmünk és jólétünk a szüleink és a nagyszüleink küzdelme volt.

1956-nak van még egy fájó üzenete: a világ megosztottsága. Az 1956-os szabadságharcra azért került sor, mert egy végletesen megosztott világban éltünk. A magyar nép ebből a megosztottságból akart kitörni, a saját útját járni, - akkor sikertelenül, de a szabadságharc emléke évtizedeken át világító fáklya maradt, a nehéz időkben is.

Ez a láng, ez a hit segített viszont abban, hogy később hidak épülhessenek. Mindannyian egy jobb, biztosabb világot szeretnénk hagyni a gyermekeinkre, unokáinkra – őrizzük a szívünkben ezt a lángot, 1956 emlékét! Tisztelet a Hősöknek!

Köszönöm, hogy eljöttek, köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Képek a rendezvényről: